A szócikkek felismertetett szövege:
(A csillag után a kiegészítő kötetből származó szöveg következik)
Hahót: község Zala m.-ben, a Zalai-dombságban, Nagykanizsától 22 km-re É-ÉNy-ra. L: 2228 (1910), 1436 (1990). Régészeti lelőhely: neolitikus (lengyeli kultúra), rézkori (Balaton-Lasinja, báde-ni kultúra) településmaradványok, késő bronzkori urnasírok, kelta telep, kisebb római kori telep (3— 4. sz.), a Sárkány-sz.-en (korábban Buzád-sz.) Árpád-kori vár sáncszerkezete, 15—16. sz.-i vár védelmi rendszere; „Fakos vitéz vára": 13—14. sz.-i vár (kör alakú, árokkal és sánccal körülvéve; két építési periódusú: késő Árpád-kori és 14—15. sz.-i, erődített udvarház), Alsófakospusztán ferences kolostor feltárt romjai. Első írásos említésekor (1234, Ho-holt) már létezett a veszprémi püspökség alá tartozó bencés apátsága, amelyet a Hahót nemzetséghez tartozó Arnold comes al. Szt. Margit vértanú tiszteletére. Itt készült az ún. →Hahóti kódex. 1292-ben a Kőszegiek foglalták el ~ várát. 1320-ban monostorát a somogyvári apátság fennhatósága alá rendelték. 1479-ben, mint a somogyi Egyedapátság fiókmonostorát, hiteleshelyként említik. A település 1478-ban vásártartási joggal rendelkezett. A 15. sz.-i oklevelekben már két településnév (Alsó- és Felső-) szerepel. A török időkben erősség állt itt. A 17. sz.-ban a törökök sokszor feldúlták, így Kanizsa 1690-es ostromakor is. A 18. sz.-ban úrbéres falu lett. A mai községet 1907-ben Alsó- és Felsőbagod egyesítésével hozták létre. R. k. templom (barokk, 18. sz.; megújítva 1918-ban; barokk szószék és Mária-szobor, 18. sz.), Mária-kápolna (barokk, 18. sz.).
*Hahót: község Zala m.-ben (Ny-Dunántúl régió, Nagykanizsai kistérség). L: 1254 (2001). T: 3901 ha. - Vadgazdálkodás.
A szócikkek a következő lexikonból származnak:
Cím: Magyar nagylexikon
Közreműködő: Élesztős László (1949) (szerk.) ; Barabás Éva (1943) (szerk.) ; Berényi Gábor (1946) (szerk.) ; Bárány Lászlóné (szerk.) ; Adelmann-né Kertész Judit (1945) (közrem.) ; Froemel Károlyné Jáky Éva (1936) (közrem.) ; Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállala
Szerz. közl.: [... Élesztős László főszerk.] ; [szerk. Barabás Éva et al.] ; [bibliogr. Adelmanné Kertész Judit] ; [kész. az Akadémiai Kiadó Magyar Nagylexikon Szerkesztőségében]
Kiadás: Budapest : Akad. K., 1993-
Kötetei: 1. köt., A - Anc
2. köt., And - Bag
3. köt., Bah - Bij
4. köt., Bik - Bz
5. köt., C - Csem
6. köt., Csen - Ec
7. köt., Ed - Fe
8. köt., Ff - Gyep
9. köt., Gyer - Iq
10. köt., Ir - Kip
11. köt., Kir - Lem
12. köt., Len - Mep
13. köt., Mer - Nyk
14. köt., Nyl - Pom
15. köt., Pon - Sek
16. köt., Sel - Szö
17. köt., Szp - Ung
18. köt., Unh - Z
19. köt., Kiegészítő kötet, A - Z
ETO jelzet: 030=945.11
Szakjelzet: 030
Cutter: M 14
ISBN: 963-05-6611-7 [!ISBN 963-05-6615-X]
Nyelv: magyar
Megjegyzés: Az 5. kötettől kiad. a Magyar Nagylexikon Kiadó ; A 6. kötettől főszerk. Berényi Gábor ; A 6. kötettől szakszerk. Bárány Lászlóné et al. ; A 6. kötettől bibliogr. Froemel Károlyné ; Bibliogr. a szócikkek végén
A legtöbb, ami tudható Nagykanizsa kistérségéről
(A csillag után a kiegészítő kötetből származó szöveg következik)
Hahót: község Zala m.-ben, a Zalai-dombságban, Nagykanizsától 22 km-re É-ÉNy-ra. L: 2228 (1910), 1436 (1990). Régészeti lelőhely: neolitikus (lengyeli kultúra), rézkori (Balaton-Lasinja, báde-ni kultúra) településmaradványok, késő bronzkori urnasírok, kelta telep, kisebb római kori telep (3— 4. sz.), a Sárkány-sz.-en (korábban Buzád-sz.) Árpád-kori vár sáncszerkezete, 15—16. sz.-i vár védelmi rendszere; „Fakos vitéz vára": 13—14. sz.-i vár (kör alakú, árokkal és sánccal körülvéve; két építési periódusú: késő Árpád-kori és 14—15. sz.-i, erődített udvarház), Alsófakospusztán ferences kolostor feltárt romjai. Első írásos említésekor (1234, Ho-holt) már létezett a veszprémi püspökség alá tartozó bencés apátsága, amelyet a Hahót nemzetséghez tartozó Arnold comes al. Szt. Margit vértanú tiszteletére. Itt készült az ún. →Hahóti kódex. 1292-ben a Kőszegiek foglalták el ~ várát. 1320-ban monostorát a somogyvári apátság fennhatósága alá rendelték. 1479-ben, mint a somogyi Egyedapátság fiókmonostorát, hiteleshelyként említik. A település 1478-ban vásártartási joggal rendelkezett. A 15. sz.-i oklevelekben már két településnév (Alsó- és Felső-) szerepel. A török időkben erősség állt itt. A 17. sz.-ban a törökök sokszor feldúlták, így Kanizsa 1690-es ostromakor is. A 18. sz.-ban úrbéres falu lett. A mai községet 1907-ben Alsó- és Felsőbagod egyesítésével hozták létre. R. k. templom (barokk, 18. sz.; megújítva 1918-ban; barokk szószék és Mária-szobor, 18. sz.), Mária-kápolna (barokk, 18. sz.).
*Hahót: község Zala m.-ben (Ny-Dunántúl régió, Nagykanizsai kistérség). L: 1254 (2001). T: 3901 ha. - Vadgazdálkodás.
A szócikkek a következő lexikonból származnak:
Cím: Magyar nagylexikon
Közreműködő: Élesztős László (1949) (szerk.) ; Barabás Éva (1943) (szerk.) ; Berényi Gábor (1946) (szerk.) ; Bárány Lászlóné (szerk.) ; Adelmann-né Kertész Judit (1945) (közrem.) ; Froemel Károlyné Jáky Éva (1936) (közrem.) ; Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállala
Szerz. közl.: [... Élesztős László főszerk.] ; [szerk. Barabás Éva et al.] ; [bibliogr. Adelmanné Kertész Judit] ; [kész. az Akadémiai Kiadó Magyar Nagylexikon Szerkesztőségében]
Kiadás: Budapest : Akad. K., 1993-
Kötetei: 1. köt., A - Anc
2. köt., And - Bag
3. köt., Bah - Bij
4. köt., Bik - Bz
5. köt., C - Csem
6. köt., Csen - Ec
7. köt., Ed - Fe
8. köt., Ff - Gyep
9. köt., Gyer - Iq
10. köt., Ir - Kip
11. köt., Kir - Lem
12. köt., Len - Mep
13. köt., Mer - Nyk
14. köt., Nyl - Pom
15. köt., Pon - Sek
16. köt., Sel - Szö
17. köt., Szp - Ung
18. köt., Unh - Z
19. köt., Kiegészítő kötet, A - Z
ETO jelzet: 030=945.11
Szakjelzet: 030
Cutter: M 14
ISBN: 963-05-6611-7 [!ISBN 963-05-6615-X]
Nyelv: magyar
Megjegyzés: Az 5. kötettől kiad. a Magyar Nagylexikon Kiadó ; A 6. kötettől főszerk. Berényi Gábor ; A 6. kötettől szakszerk. Bárány Lászlóné et al. ; A 6. kötettől bibliogr. Froemel Károlyné ; Bibliogr. a szócikkek végén