Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu megjelenítő: Windows Mac OS Android

 
29.2 KB
2008-02-01 15:16:59
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
293
1861
Rövid leírás | Teljes leírás (8.12 KB)


Cím: Zala megye története a középkorban
Szerző: Holub József (1885-1962)
Szerz. közl.: Holub József
Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929-
Kötetei: 3. köt., A községek története
ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121
Tárgyszó: Zala
Szakjelzet: 943.9
Cutter: H 77
Nyelv: magyar



OROSZTONY
(Orosztony Zala m. nagykanizsai j.)
Ma Orosztony falu Zalaszabartól délnyugatra és Orosztony puszta.
Hiteles emlékben 1225-ben tűnik fel először, amikor már templomát, illetve papját említik
/Mon. Vespr. I. 63./.
1253-ban a zágrábi káptalan előtt Hab fia Péter özvegye, Margit, Csapó comes felesége
Orosztony nevű pusztáját, mely az ő ősi birtoka volt, az urának adta, aki azt saját költségén szerelte
fel és hozta helyre, mert teljesen el volt pusztulva, s azonkívül ő nevelte fel első férjétől született
fiát és lányát is; ugyanakkor egy Cuissevurustun /Kisebborosztony? Kövesorosztony?/ nevű
pusztáját a leányának, Tamás feleségének adta, hogy 100 misét mondasson majd érte /ZO. I. 25-6./.
Az urának adott pusztán a Mária Magdolna tiszteletére épült templomot említette. Volt itt
részjószága Orosztonyi Sebestyén fia Lőrincnek is, aki nem lévén örököse, 1261-ben azt a zalavári
apátságnak hagyta, hogy miséket mondjanak érte, – s ennek hagyta a felesége, Dominika, a hitbérét
is. Rokonuk ez ajándékához beleegyezésüket adták 1269-ben a vasmegyei Lapsai Batina fia Jakab
és Récsei György fia Márk, Dominika atyafiai is /ZO. I. 39-40./.
Egy másik birtokosa Gerold comes volt, aki itteni birtokát atyafiára, Mutmer fia Pálra, hagyta;
ez azután 1300-ban e birtokát Atyusz comesnek zálogosította el /ÁUO. X. 405./. Kell, hogy valami
összefüggés legye ezek s azon Petrics comes közt, akiről 1309-ben azt olvassuk, hogy a Muthmer
nemzetségből – vagy talán inkább Muthmer nemzetségéből – származott, s nem lévén örököse,
orosztonyi ősi részjószágát, mely a veszprémi káptalan Merenye birtokának szomszédságában
feküdt, eladta a káptalannak. Sok év múlt el azután, amikor 1309-ben megjelent a káptalan előtt
Petricsnek egy rokona, Kristóf fia István s kérte, hogy hadd válthassa meg Petrics részét, mely
közvetlen az övé mellett fekszik. A káptalan ebbe bele is egyezett /Veszprémi kápt. levt./. 1327-ben
ennek az Istvánnak a fiáról olvasunk, aki Orosztony birtokát elzálogosította /U.o./, mégpedig újból
Merenyei Sech fia Péternek és János fia Tamásnak. Lehet, hogy emiatt pereskedtek 1337-ben
Lőrinc fia Miklós s másfelől Sech fia Péter és János fia Tamás /U.o./. 1344-ben Orosztonyi Zeech
fia Pál fiairól olvasunk, akiket itt idéztek meg /Fejér: i.m. IX/1. 250./,– talán ez a Szécs azonos a
korábban említett Sech-csel?!
1329-ben a dél felől Szegfalu szomszédságában fekvő Orosztonyról azt olvassuk, hogy az
Szentjakabi Csernel fia Jakab és István, valamint Pál fia István birtoka /Dl. 36.648./. Érdekes ez a
megállapítás, amely kétségtelenül helytálló, mert amiatt folyt per, hogy a szegfalui szőllőhegyekből
Orosztony határjárása alkalmával ehhez hozzá vettek egy részt. De ennek az a magyarázata, hogy
k é t Orosztony volt: Alsó és Felső. 1335-ben Rada határjárásában Felső-Orosztonyról beszélnek
/ZO. I. 297./.
1337-ben Uzsai Domokos comesnek itteni birtokáról olvasunk. A fia Avignonban volt, a
szentszék mellett, s azért ő itteni birtokát unokatestvérének /consobrinus, jelenthet általában rokont
is!/, Pacsai János fia István mesterre bízta /Dl. 3049./. Volt még birtoka itt a Hermán nembeli
Herbord fia Miklós fia Herbordnak és nővérének, Violának, akik azt 1340-ben eladták a veszprémi
káptalannak. A birtokuk Baksa fia Péter és fiai s néhai Kristóf fia István földje közt feküdt, melyet a
káptalan vett meg, mint látt...